A klímaváltozás negatív hatásait sokszor már a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk: gondoljunk csak a szélsőséges időjárásra, a viharokra, vagy épp a nyári aszályra. A városokban az átlaghőmérséklet az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett, aminek persze nem az éghajlatváltozás a fő okozója, hanem az úgynevezett hősziget hatás. Ugyanakkor a globális felmelegedés hatására az átlaghőmérséklet mindenhol emelkedik, ami hozzájárulhat az egyre melegebb városi hőmérséklethez is. Az egészségügyre, a megélhetésre, a gazdasági fejlődésre, a társadalmi biztonságra és a létfontosságú ökoszisztémákra gyakorolt katasztrofális hatások elkerülése érdekében 2030-ra a globális üvegházhatású gázok kibocsátását felére, 2050-re pedig zéró szintre kell csökkenteni az Európai Unió által kitűzött klímasemlegességi cél szerint.
A városok nem csak elszenvedői, de egyben fő okozói is az éghajlatváltozásnak és annak negatív hatásainak: világviszonylatban a városi területek használják az energiafogyasztás több mint 65%-át, és a CO2-kibocsátás több mint 70%-áért felelősek.
Ez főleg az olyan emberi tevékenységeknek köszönhető, mint például az épületek fűtése és hűtése, valamint a közlekedés. Ugyanakkor azt is kijelenthetjük, hogy a városoknak kiemelkedően fontos szerepük van a klímaváltozás elleni küzdelemben is. A fenntartható városfejlesztést támogató intézkedéseknek jelentős hatásuk lehet a városok szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében és a klímaváltozás hatásainak enyhítésében.
Uniós törekvések: 2050-re zéró kibocsátás
A fenti dátumok vészesen közelednek, de szerencsére számos európai város vesz részt a zéró kibocsátás elérésére irányuló kezdeményezésekben. Az Európai Unió is elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re eléri a karbonsemlegességet, és ennek érdekében támogatja a tagállamok és a városok erőfeszítéseit. Első lépésként az Európai Bizottság 2022 tavaszán megnevezett 100 olyan uniós várost, amelyek közreműködnek az úgynevezett Klímasemleges és intelligens városok programban. A cél 2030-ig elérni a zéró kibocsátást, követendő példaként szolgálva a többi település számára a 2050-es célkitűzés megvalósításához. A kiválasztott városok közé tartozik Budapest, Miskolc és Pécs is.
Egy biztos: ezek szükséges törekvések bolygónk jövőjének érdekében, de vajon mennyire reálisak? Egy 2020-as kutatás szerint az EU-nak sokkal gyorsabban kell csökkentenie az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását ahhoz, hogy elérje a 2030-ra és 2050-re kitűzött célokat.
Koppenhága, a világ első karbonsemleges városa?
Még 2012-ben Dánia fővárosa, Koppenhága kijelentette, hogy 2025-re teljesen karbonsemlegessé kíván válni. Ha ez sikerül, Koppenhága nemcsak a világ első fővárosa lenne, amely eléri ezt a célt, de 5 évvel megelőzi az uniós programban résztvevő többi várost is. Azonban a dán főváros 2022 nyarán arra jutott, hogy mégsem tudja elérni ezirányú törekvéseit, amely többek között finanszírozási problémákra, a politikai vezetők akaratára (pontosabban fogalmazva annak hiányára) vezethető vissza, de talán a legfontosabb korlátot a technológiai akadályok jelentették.
A koppenhágai példát megvizsgálva fontos tanulságokat vonhatunk le. A városvezetés a károsanyag-kibocsátás 80%-os csökkentésére számított azáltal, hogy az áram- és távfűtési rendszerét biomassza-, szél- és napenergiára állítja át, valamint az épületeket energiahatékonyabbá teszi, és javítja a tömegközlekedést. A fennmaradó kibocsátást a tervek szerint szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológia telepítésével kívánták csökkenteni a helyi hulladék-erőműben. A technológia lényege, hogy még a légkörbe kerülés előtt leválasztja a szén-dioxidot a kéményben, és az a föld alatt kerül tárolásra. 2022 augusztusában azonban kiderült, hogy az erőmű nem jogosult a technológia állami támogatására, így végül Koppenhága feladta vállalását. Ennél a pontnál érzékelhető a legjobban, hogy nem lehetett túl erős a politikai akarat, ha a főváros feladta az egész projektet a 20%-ot kitevő rész állami támogatásának hiányában.
A Lund Egyetem és a Koppenhágai Egyetem tanulmánya azonban alapvetően megkérdőjelezi a város „kiforratlan technológiára” — vagyis a CCS-re — való hagyatkozását. A tanulmány azt állítja, hogy a szén-dioxid-leválasztás sosem volt elég fejlett ahhoz, hogy elérjék vele a remélt eredményt, állami támogatás ide vagy oda. Mit is tanulhatunk ebből a példából? Először is, a karbonsemlegesség elérése összetett feladat, amely jelentős beruházásokat, politikai akaratot és technológiai fejlődést igényel. Másodszor, fontos olyan technológiák mellett letenni a voksunkat, amelyek már bizonyították működőképességüket és megbízhatóságukat.
Okos parkolással a karbonsemlegességért
A Smart Lynx digitális okos parkolási rendszere pont egy ilyen választás, és ha önmagában nem is, de más karbonsemlegességet célzó technológiákkal és intézkedésekkel kombinálva fontos részét képezheti a fenntartható városfejlesztési stratégiáknak. Jelenleg több mint 6000 okos parkolószenzor küld adatokat az utcai parkolóhelyek foglaltsági állapotáról Budapest V. és XIII. kerületében, valamint Pécs belvárosában. Az eddig kiépített parkolási rendszereknek köszönhetően becsléseink szerint több mint 175 tonnával csökken a szén-dioxid kibocsátás évente. Gondoljunk csak bele, mekkora lenne ez a szám, ha Budapest valamennyi kerületében alkalmaznák ezt a megoldást.
A fenntartható városfejlesztés lényege, hogy a városok képesek legyenek kielégíteni a jelen generációinak igényeit, anélkül, hogy veszélyeztetnék a jövő nemzedékeinek lehetőségeit. Célja az, hogy elősegítse az ökológiai, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot, valamint hogy javítsa az emberek életminőségét és jólétét. A városvezetés feladata, hogy célzott döntésekkel elérje a karbonsemlegességre irányuló törekvéseket egy élhető jövő érdekében. Ehhez fontos minél előbb, és a jelen technológiát megfelelően kiaknázva cselekedni.
